Ugrás a tartalomhoz

Minitel

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Minitel
Minitel 1B, Alcatel
Minitel 1B, Alcatel
FejlesztőPosta-, Telefon- és Távíróügyi Minisztérium
Gyártó
  • Alcatel
  • Matra
  • Radiotechnique
Forgalomban1980–2012
ProcesszorIntel 8052
Memória8,25 kilobyte
KapcsolódásV.21 modem, soros port
Bevitelbillentyűzet
Energiaellátás220 V, 50 Hz, 40 W
Adattárolásnincs
Kijelzőkatódsugárcső (9")
Kameranincs
Minitel weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Minitel témájú médiaállományokat.

A Minitel[m 1] olyan számítógépes végberendezés(wd), amelyet a Télétel nevű francia videotex-szolgáltatáshoz való csatlakozásra terveztek.[m 2]

Az 1980 és 2012 között Franciaországban működő szolgáltatás az internet előfutára volt, de a Transpac csomagkapcsolt hálózatot használta. Abban is különbözött a későbbi internettől, hogy a Minitel-szolgáltatás nem feltétlenül volt ingyenes: időfüggő díja a telefonszámlán jelent meg.

Történet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szolgáltatást a francia Posta-, Telefon- és Távíróügyi Minisztérium(wd) (PTT) kezdeményezte, kezdetben a nyomtatott telefonkönyv kiváltására.[1]

Előzmények

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1978-ban Franciaországban elhatározták, hogy olcsó terminál – azaz a Minitel – segítségével, telefonvonalon keresztül hozzáférést adnak a Transpac adatátviteli hálózathoz. Ezt a döntést a következő év elején Gérard Théry(wd) jelentette be a dallasi INTELCOM 79 kiállításon.[2]

Az „Elektronikus telefonkönyv és Minitel (1979–1985)” nevű projekt vezetésével Jean-Paul Maury projektigazgatót bízták meg.[3]

Kísérletek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciaországban a Télétel- és a Minitel-kísérletek 1980-ban kezdődtek, több helyszínen.

A Saint-Malo-i kísérlet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A Saint-Malóban működő 55, ABCD billentyűzettel szerelt terminál egyike a városfal rajzát mutatja

Már tervezték a 30 millió Minitel gyártását, mikor Valéry Giscard d’Estaing köztársasági elnök, engedve a sajtólobbinak – amely versenytársat látott az új szolgáltatásban – visszakozott, és kísérletek elindítása mellett döntött.

1980 júliusában Saint-Malóban 55 előfizető (20 vállalkozás és 35 magánszemély) kapott Minitelt, hogy az elektronikus telefonkönyvet elérje. A saint-malói kísérlet 1982 decemberében ért véget.[4]

Ezzel párhuzamosan, 1981-ben 4000 Minitelt osztottak szét Ille-et-Vilaine-ben. Azt az új szolgáltatást tesztelték, amely a gyakran elavult, nyomtatott telefonkönyvet váltaná ki, így az előfizetők nem hívogatnák a tudakozót.

Teletel 3V kísérlet

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Thomson Videotex terminál, amelyet az 1980-as Vélizyben végzett Télétel-kísérlet során használtak

Az etikai, gazdasági és jogi aggályok[4] eloszlatása érdekében a PTT újabb kísérletet szervezett, amely egyéb szolgáltatásokat is magában foglalt (apróhirdetések, információk, üzenetküldés). A kísérlet Vélizyben zajlott. 1980 őszén Versailles-ban, Vélizy-Villacoublay-ben, Jouy-en-Josasban, Bucben, Bièvres-ben és Les Loges-en-Josasban 2500 önként jelentező háztartás kapott Videotex terminált. Közel kétszáz szolgáltató vesz részt a kísérletben, így lehetőség nyílik arra, hogy nyilvánosan kipróbálják az új kommunikációs eszközt. A leginkább használt szolgáltatás az (ingyenes) egyéni és közületi telefonkönyv, a sajtó, a csomagküldő szolgálatok, az SNCF, a bankok és a csevegés.

A Vélizy-kísérlet jelentős lépés a telematika világában, mert ezzel hozzák létre a „telematikai újságosbódét”. Ez azt jelenti, hogy a Minitel használatához sem regisztráció, sem előfizetés nem szükséges (ahogy az újságosnál is előfizetés nélkül lehet megvenni a kívánt lapszámot); a szolgáltatás időfüggő díja a telefonszámlán jelenik meg. Ez lehetővé teszi a bevétel megosztását a telefonhálózat-üzemeltető és a (hír)szolgáltatók között.

Vélizyben az első terminál egyszerű dekóder volt, saját képernyő nélkül (a televízióhoz csatlakozott), és körülbelül húsz szolgáltatást tett elérhetővé.[5] A távirányító fapados volt: csak egy nagybetűs alfanumerikus billentyűzet.

A legelső levelezőrendszert (ez még postaládán keresztül működött) M3V-nek hívják. Akkoriban úgy gondolták, hogy ez csak egy játékszer: a telematika jövőjét az információban, nem pedig a kommunikációban látták.

De ami az kísérlet sikerét robbanásszerűvé tette, az az első csevegőszolgáltatás[6] elindítása volt 1982-ben. Ez az új szolgáltatás nagyon gyorsan a forgalom 85%-át tette ki. Ekkor született meg a csevegőszolgáltatás és az internet őse.[7][8]

A kísérletet 1984 tavaszán fejezték be.

A szolgáltatás elindulása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Minitel 1 1982-ben

Mivel a Minitel gyártásával három különböző gyártót bíztak meg (Matra, Radiotechnique [Philips] és Télic – Alcatel), az árat a lehető legalacsonyabbra lehetett alkudni.

A számlázás a kommunikáció időtartama alapján történik, függetlenül a felhasználó és a szerver közötti távolságtól.

A PTT (amelyből La Poste és France Télécom lett) 1982-ben indította útjára Franciaországban a Minitelt, amely hozzáférést biztosított online szolgáltatásokhoz, amelyek közül a legnépszerűbbek:

  • A 3611: eredetileg 11 telefonkönyv (kezdetben az első három percben ingyenes volt, majd 2007 szeptemberétől már a kapcsolat felépülésekor fizetőssé vált.[9]
  • Távértékesítés (például vonatjegy).
  • Szexuális társkereső és üzenetküldő oldalak (Sextel, 3615 ALINE, Claude Perdriel, 3615 ULLA [10] )
  • Játékoldalak (például 3615 CRAC J,[11] Cécile Alvergnat).

A csevegőszolgáltatások sikerének köszönhetően 1984 és 1988 között a Minitel robbanásszerűen terjedt.

A francia állam bőkezűen támogatta a Minitel terjedését. A PTT ingyen bocsátotta az előfizetők rendelkezésre az alapterminált; a fejlettebb típusokat, például a színes Minitelt, a telefonkagylóval felszerelt Minitel 10-et vagy a kilencvenes években a csipkártyaolvasóval felszerelt Magis és Magis Club modellt bérelni vagy megvásárolni lehetett.

Az ingyenességet az évente több millió ki nem nyomtatott telefonkönyvön elért megtakarítás indokolta, mert a Minitellel felszerelt otthonok csak a közületi telefonkönyvet kapták meg, az egyéni előfizetőkét nem.

Gyors terjeszkedés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1985 folyamán a Minitelek száma meghaladta az egymilliós határt, és a forgalom növekedése olyan mértékű volt, hogy nyáron a forgalmat lebonyolító Transpac hálózat összeomlott.

Az 1985-ös évben a Minitelt havonta több mint 15 millió órányit használták.[12] 1986 január végén a Minitelek száma elérte az 1,4 milliót (ebből 300 000 a vállalkozásoknál és 1,1 millió a magánlakásoknál volt).

Az 1990-es évek elején 6,5 millió háztartásban volt Minitel, ez messze meghaladta az Észak-Amerikában hasonló szolgáltatásokat kínáló CompuServe(wd) hálózat felhasználóinak számát, de még a Prodigy(wd) felhasználóinak számát is, pedig az jobban hasonlított a Minitelre, mert kezdetleges grafikus felületet is használt.

Az 1980–1990-es évek fordulóján az amerikaiak intenzíven érdeklődtek a francia Minitel-hálózat iránt: Al Gore leendő alelnök David Lytelt küldte Franciaországba, hogy ne annyira a műszaki megvalósítást, mint inkább a kínált szolgáltatások tartalmát kutassa.[13] A tapasztaltakat Al Gore 1994-es, az információs autópályáról tartott beszédében használta fel.[14]

A Minitel kezdetben kétféle tarifát alkalmazott: 3613 számon felépített hívást a hívott fizette, míg a 3614-es számot tárcsázva a hívó fizetett (óránként 20 frankot, azaz 3,05 €-t; csúcsidőn kívül kedvezmény járt). 1984 februárjában bevezették az „újságosbódét” a 3615-ös számon. A hívó ezt tárcsázva óránként 60 frankot (9,15 €-t) fizetett, ebből 40-et kapott az információszolgáltató és 20-at a France Télécom. Ez a „fordított számlázás” tette lehetővé, hogy a szolgáltató, például egy újság szerkesztősége részesüljön a bevételből.

Az „újságosbódé” 1984-es megjelenése után a szolgáltatók száma ugrásszerűen megnőtt: az 1984-es 145-ről 1985-ben 2074-re, 1987-ben 5000-re, 1995-ben pedig 25 000-re.[15] Abban az évben a szolgáltatások közel egymilliárd eurónak megfelelő bevételt termeltek, míg a terminálok száma 6,5 millió volt.[16] A csevegőszolgáltatások, köztük a szexuális tartalmúak 1990-ben a Minitel-hívások felét tették ki.[17]

2000-ben a Minitelt közel 25 millióan használták (a 60 millió lakosból),[18] míg a terminálok száma kilencmilliót tett ki.[19] Továbbra is széles körben használták, például vásárlásra is; sőt, néhány keresőmotor, így a Yahoo! vagy az AltaVista(wd) is elérhető volt Minitelen keresztül.[20][21][22]

A Minitel virágkora és az internet támaszotta verseny

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Xtel: Minitel-emulátor szoftver

A Minitellel felszerelt háztartások száma 1993-ban érte el csúcsát, 6,5 milliót.[15] Ami a szolgáltatások igénybevételét illeti, 2003-ban érte el a maximumot: nagyjából ötmillió Minitel-készülék és hozzávetőleg ugyanannyi, számítógépen szimulált Minitel (i-Minitel [23][24]) kapcsolódott a Télétel szolgáltatáshoz.[15] A szolgáltatások száma 1995-ben és 1996-ban 25 000 felett volt, majd 2003-ban 9602, 2005-ben 6123-ra,[25] 2008-ban pedig 3000 körülire csökkent.[15]

2005-ben a hívások száma (az elektronikus telefonkönyv nélkül) 351 millió volt, ami 26%-os csökkenést jelentett 2004-hez képest.[25]

2009 februárjában a Minitel-hálózaton havonta még mindig 10 millió kapcsolatot építettek fel 4000 szolgáltatással, ebből egymilliót a 3611-en (elektronikus telefonkönyv).

2010-ben még kétmillió ember használta a Minitelt,[26] 200 000 € bevételt generálva.[27]

A szolgáltatás leállítása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 3615-ös számon elérhető, fizetős szolgáltatásoknak erős versenyt támasztott az ingyenes internet. A 3611-es számon hívható elektronikus telefonkönyvet 2009 márciusában tervezték leállítani, de ezt a jelentős számú hívás miatt elhalasztották. 2008-ban a 3611-et havonta 200 000–300 000 előfizető hívta, az előző évben pedig „a 220 millió[16] Minitel-hívásból 80 milliót tett ki”.[28]

A Télétel hálózatát a France Télécom – Orange 2012. június 30-án állította le.[4][29] A Minitel fejlesztésére irányuló gyenge próbálkozások ellenére – a személyi számítógépről könnyen elérhető internet támasztotta verseny miatt – a Minitel használata visszaesett. Egyesek, például Bernard Marti, azt bírálják, hogy bizonyos vezetők nem akarnak több képet vagy rajzot megjeleníteni.[30]

Egyes ritka Minitel-oldalak (például mikroszerverek) továbbra is elérhetőek a telefonhálózaton (PSTN) keresztül, függetlenül a Télétel hálózat leállításától.[31]

A Minitelhez hasonló rendszerek a világban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Minitelt – vagy hasonló rendszert – több országban is bevezették, változó sikerrel:

  • Ausztria: a német Bildschirmtext-rendszert vette át;[32]
  • Belgium: Belgacom;
  • Bulgária: Infotel;[32]
  • Dél-Afrika: Beltel, 1986; a Telkom működtette;
  • Egyesült Királyság: Prestel, de ez a rendszer nem volt sikeres a magánelőfizetők körében;[33]
  • Hollandia: Viditel és Vidéotex;
  • Írország: Minitel, üzemeltető: Telecom Eireann (1988);[34]
  • Japán: Captain-rendszer;[4]
  • Kanada: 1988-ban a Bell Canada elindítja az Alex nevű szolgáltatást,[m 3] mely először Montréalban, majd Torontóban válik elérhetővé. 1991-ben 32 000 előfizetője volt, de a magas díjak miatt nagy volt a lemorzsolódás. Ahogy terjedt az internet, úgy csökkent az érdeklődés a szolgáltatás iránt. A szolgáltatást 1990 decemberében leállították.[35] Egy másik, Telidon nevű rendszert szintén teszteltek;[4]
  • Magyarország: a német BTX-rendszerű, Magyar Videotex nevű szolgáltatás 1989-től működött, kevés sikerrel;[36]
  • Németország: Bildschirmtext (BTX), amely – a Minitellel ellentétben – központosított, előfizetéshez kötött rendszer,[37] melynek 1984-ben 100 000 előfizetője és 2000 szolgáltatója volt;[38]
  • Olaszország: Minitel, üzemeltető: SIP (1985);[39]
  • Spanyolország: az Ibertex rendszert a Telefonica üzemeltette. Egy terminál felszerelése 255 €-nak megfelelő összegbe került, és a havidíj a modem sebességének függvényében (2400–9600 baud) 179 € és 409 € között mozgott. 1991-ben 275 000 terminál volt az országban[40];
  • USA: Qwest, Minneapolisban és Omahában (1990).

1988-ban Bruno Lussato, a Conservatoire national des arts et métiers professzora mondta ezt az azóta elhíresült mondatot: „Azt mondják, hogy az egész világ irigyli tőlünk a Minitelt. Nem tudom, uraim, hogy irigylik-e, de azt biztosan tudom, hogy megvenni nem akarják.”[41]

Műszaki jellemzők

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Minitel passzív számítógépes terminál, vagyis csak billentyűzetet és képernyőt tartalmaz, nagyon alacsony feldolgozási kapacitással (videotex protokollfeldolgozás), memória nélkül. A szolgáltatások telefonvonalról érhetők el a beépített V.23(wd) modem segítségével (átviteli sebesség: vételirányban 1200 bit/s, adásirányban 75 bit/s). A Minitel T-dugóval csatlakozott a telefonvonalhoz.

A Minitel képernyőjén Videotex módban 25 sorban soronként 40 karaktert lehet megjeleníteni. A fekete-fehér karakterek a szürke 8 árnyalatát vehetik fel. Van szemigrafikus karakterkészlet is, amelyek mindegyike 6 nagy képpontból áll, ami lehetővé teszi mozaikkép megjelenítését, hasonlóan az ASCII-művészethez(wd).

A Minitel 1 jellemzői

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Minitel 1-et 1982-től gyártották.[42] Az alábbi jellemzőkkel rendelkezik:

  • Integrált V.23 modem (1200 bit/s vétel – 75 bit/s adás);
  • 40 oszlopos, 8 szürkeárnyalatos alfamozaik-kijelző;
  • Soros átvitel mikroszámítógép és a Minitel között DIN-csatlakozóval(wd) 1200 bit/s-ig;
  • Fogyasztás: 10 W készenléti állapotban, 30 W üzemben.

A Minitel 1B jellemzői

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Minitel 1B-t 1987-től gyártották.[42] Tartalmazza a Minitel 1 valamennyi funkcionális jellemzőjét, továbbá az alábbiakat:

  • Megfordítható V.23 modem (amely 75 bit/s vételre és 1200 bit/s adásra tud váltani);
  • 80 oszlopos VT100(wd)-emuláció;
  • Újabb billentyűk: 4 irányú nyíl, Fnct és CTRL billentyű, amelyek lehetővé teszi a további funkciók használatát, például karakterek/sorok beszúrását/törlését (helyi hardveres görgetéssel) vagy a VT100 terminálra jellemző kiegészítő és vezérlőkarakterek bevitelét (TAB, BRK, LF, BS, CAN);
  • Nagyobb sebességű soros átvitel 4800 bit/s-ig.

A Minitel 2 jellemzői

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Minitel 2-t 1989-től gyártották.[42] Tartalmazza a Minitel 1B összes funkcionális jellemzőjét, továbbá az alábbiakat:

  • kiterjesztett DRCS karakterkészlet (lásd lejjebb);
  • nagyobb sebességű soros átvitel 9600 bit/s-ig
  • 80C32 mikrokontroller 14,318–18 MHz-es órajellel, 256 byte RAM-mal;[43]
  • 8 kbyte dinamikus RAM;
  • a Minitel-szoftvert egy 256 kbites EPROM tárolja;
  • beépített telefoncsengés-érzékelő (lehetővé teszi a hívás fogadását szerverként, megfordított modemmel).[44]

Modellváltozatok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Minitel műszaki jellemzőit a „STUM” (Spécifications Techniques d’Utilisation du Minitel[45]) írja le, modellenkénti bontásban (STUM 1, STUM 1B, STUM 10, stb.). Kezdetben a CNET-nél, majd a France Télécomnál voltak elérhetők.

A részletes szabványok ellenére voltak apró eltérések a modellek és különösen a gyártók között. Lehetőség volt arra, hogy a szerver lekérdezze a Minitel pontos modellazonosítóját, és annak függényében adoptálja a szolgáltatást.

  • Minitel 1 alap: szabványos ASCII-ben működik, amely lehetővé teszi a párbeszédet a nemzetközi adatbázisokkal. A kijelzőn nyolc szürkeárnyalat látható (beleértve a feketét és a fehéret is).
  • Minitel 1 színes: a nyolc szürkeárnyalat színekké alakul: fekete, piros, zöld, sárga, kék, bíbor, cián, fehér (a használt kódok sorrendje szerint); fekete, kék, piros, bíbor, zöld, cián, sárga, fehér (a szürke intenzitásától függően); ennek a modellnek a billentyűzete a képernyőtől független volt.
  • Minitel 1 párbeszéd: ez a főként siketek és nagyothallók számára készült terminál csevegőszoftverrel rendelkezik, amely a modem megfordított üzemmódját használja, így lehetővé teszi az írásos párbeszédet bármely más Minitelt használó levelezővel, közvetlenül a telefonhálózaton keresztül, szerver közbeiktatása nélkül.
  • Minitel 1B: billentyűzete új billentyűkkel van felszerelve, köztük Fnct és Ctrl, amelyek lehetővé teszik bizonyos paraméterek módosítását (kis/nagybetűk, modem megfordítása, átviteli sebesség módosítása stb.). 80 szövegoszlop megjelenítésére képes, további megjelenítési funkciókkal („sor beszúrása”, „sor törlése”…), a modem pedig megfordítható, vagyis a vételi és átviteli sebesség felcserélhető. Továbbá kettős szabványú, mert képes Videotex-módban (24 sor, 40 karakter) és VT52(wd)-módban (24 sor, 80 karakter) egyaránt működni.[46]
  • Minitel 2: lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy jelszóval védje a termináljához való hozzáférést. A Minitel 2 telefonkönyv funkcióval is rendelkezik (akár 10 szám előzetes rögzítésének lehetősége). Fejlettebb grafikus megjelenítést is lehetővé tesz azáltal, hogy lehetővé teszi a karakterek újradefiniálását (DRCS, Dynamical Redefinable Character Set). Ezt a funkciót ritkán használják, mert lassú, és a Minitel 2 flotta soha nem volt elég nagy.
  • Minitel 5: hordozható, folyadékkristályos Minitel, amely ugyanazokkal a funkciókkal rendelkezik, mint a kettős szabványú Minitel 10, a kézibeszélő nélkül.
  • Minitel 10: egyesíti a Minitel és egy kifinomult telefon funkcióit. Van kettős szabványú változata is (10b).
  • Minitel 12: telematikus üzenetrögzítő, amely képes hívás fogadására, kezdőlap megjelenítésére és a levelező által írt üzenet rögzítésére.
  • Minitel Magis: az 1990-es évek végén jelent meg, és számos újítást hozott, például a jelszó, az asszisztens és az intelligenskártya-olvasó használatának lehetősége az online vásárlásokhoz.
  • Magis Club: 64 szürkeárnyalatú, JPEG formátumú képeket megjeleníteni képes Minitel. A modem 9600 bit/s sebességű. Ezt a módot gyakran TVR-nek hívják (Télétel Vitesse Rapide). Egyes szolgáltatások kifejezetten ehhez a Minitel-verzióhoz készültek, amely a DRCS és a kettős szabványú üzemmód kezelését is tudja, és még intelligenskártya-olvasót is tartalmaz.
  • Sillage 1000 VR: ez az Alcatel által gyártott kompakt minitel üzenetrögzítő kis, folyadékkristályos képernyővel rendelkezik.

Jegyzetek és hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Minitel című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Megjegyzések

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Médium interactif par numérisation d'information téléphonique, vagyis telefonos információk digitalizálásával működő interaktív médium
  2. ↑ A köznyelvben a Minitel szó a teljes videotex-szolgáltatást, valamint a szolgáltatást nyújtani hivatott hálózati elemeket (koncentrátorok, hozzáférési pontok, adathálózat, szerverek) egyszerre jelentette.
  3. ↑ Az Alexre igen erősen hatott a francia Minitel.

Hivatkozások

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "🔎 Minitel : définition et explications". Techno-Science.net (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. december 12...
  2. ↑ Source Wall Street Journal.
  3. ↑ Benjamin G. Thierry: De Tic-Tac au Minitel : la télématique grand public, une réussite française. (franciául) 2013. 185–204. o. = Histoire économique et financière - XIXe-XXe, ISBN 978-2-8218-3701-0 Hozzáférés: 2024. december 17.
  4. 1 2 3 4 5 Claude Rizzo-Vignaud. "XII - Minitel / Télétel / Vidéotex". Histoire des Télécommunications Françaises (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. december 17..
  5. ↑ Jean-Guy Lacroix. Les Autoroutes de l'information, PUQ, 275. o..
  6. ↑ Minitel : le petit père du Net tire sa révérence, Sébastien SEIBT, France 24, 29 juin 2012.
  7. ↑ Boboc, Anca (2005). "Le point sur la messagerie instantanée:Solutions grand public (im) et solutions d'entreprise (eim)". Réseaux (francia nyelven). 134 (6): 223–261. ISSN 0751-7971. Hozzáférés: 2024. december 17..
  8. ↑ Glad, Vincent (2011. november 18.). "Minitel: comment les Dernières Nouvelles d'Alsace ont inventé l'Internet social". Slate.fr (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. december 17..
  9. ↑ L’Autorité de régulation des télécommunications (2001. december 7.). "Avis n° 01-1149 de l'Autorité de régulation des télécommunications en date du 7 décembre 2001 sur la décision tarifaire de France Télécom n° 2001608 relative à la modification de la tarification du service 3611" (PDF) (francia nyelven). {{cite journal}}: Cite journal requires |journal= (súgó); line feed character in |title= at position 206 (súgó)
  10. ↑ "3615 Ulla, la fin d'un mythe" (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. december 17...
  11. ↑ Denis Perier. 13, Le dossier noir du Minitel rose, Albin MIchel (francia nyelven), Paris (1988). ISBN 978-2-226-03479-3.
  12. ↑ Vincent Pierrot (2012. június 29.). "Fin du Minitel : retour sur 30 ans d'Internet à la française" (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. december 17...
  13. ↑ "David Lytel : un Américain à l'école du Minitel". Libération (francia nyelven). 1995. február 27. Hozzáférés: 2024. december 17...
  14. ↑ "Vice President Al Gore: Information Superhighways Speech" (angol nyelven). 1994. március 20. Hozzáférés: 2024. december 17..
  15. 1 2 3 4 "Du Minitel à l'internet". INA - La revue des médias (francia nyelven). 2012. december 12. Hozzáférés: 2024. december 17...
  16. 1 2 "Minitel : encore 220 millions de connexions en 2007". ZdNet (francia nyelven). 2008. január 9. Hozzáférés: 2024. december 17...
  17. ↑ Antonio Gonzalez (2002). "Minitel : histoire du réseau télématique français". Flux (francia nyelven). 47 (2): 84–89. Hozzáférés: 2024. december 17...
  18. ↑ Gilles Pison (2001). "La population de la France en 2000". Population et Sociétés (francia nyelven) (366). Hozzáférés: 2024-12-17. {{cite journal}}: Check date values in: |year= és |year= / |date= mismatch (súgó)CS1 karbantartás: year (link).
  19. ↑ Vincent Leblé (2017. április 10.). "Le 30 juin, le Minitel s'éteint". La Nouvelle République du Centre-Ouest (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. december 17...
  20. ↑ "3615 Yahoo ou la revanche du Minitel" (francia nyelven). 2000. november 24. Hozzáférés: 2024. december 17...
  21. ↑ "3615 Altavista ou le Web en mode texte sur Minitel" (francia nyelven). 2000. december 1. Hozzáférés: 2024. december 17...
  22. ↑ Marie Bascoulergue (2017. június 30.). "Retro Actu : 30 juin 2012 – Arrêt définitif du Minitel en France" (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. december 17...
  23. ↑ "Le Minitel se met à la mode Internet". 2000. november 17. 2011. január 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. december 18...
  24. ↑ "Minitel : Une deuxième vie sur Internet". Que choisir? (francia nyelven). 2009. november 13. Hozzáférés: 2024. december 18...
  25. 1 2 "Bilan Minitel 2005". 2006. február 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. július 18...
  26. ↑ "Toms Guide" (francia nyelven). 2010. július 17. 2024. december 17. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. december 17..
  27. ↑ "Le Minitel génère encore plus de 200 000 euros par an" (francia nyelven). 2011. július 8. 2011. november 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2024. december 18..
  28. ↑ "Minitel : France Télécom coupera l'annuaire 3611 en 2009" (francia nyelven). 2008. július 29. Hozzáférés: 2024. december 18...
  29. ↑ "La fin du Minitel programmée en 2012". Le Monde (francia nyelven). 2010. július 21. Hozzáférés: 2024. december 18...
  30. ↑ Claire Staes (2009. december). "3615 Bernard" (francia nyelven). 2016. június 4. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2022. augusztus 9...
  31. ↑ "Si si, le Minitel fonctionne encore en 2022 !". Musée du Minitel (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. december 18...
  32. 1 2 "Az osztrák Bildschirmtext" (PDF). Könyvtári figyelő: 269–273. 1991. április 30. Hozzáférés: 2024. december 16..
  33. ↑ H. Bouwman, M. Christoffersen (2012). Relaunching Vidéotex (angol nyelven). Springer Science & Business Media. 136. o.
  34. ↑ Rory Egan (2006. február 5.). "The Minitel". Independent.ie (angol nyelven). Hozzáférés: 2024. december 15...
  35. ↑ "Avant Internet, il y avait…" (francia nyelven). 2016. június 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. július 7..
  36. ↑ Kovács Katalin (1991). "A videotex és a magyarországi megvalósítás" (PDF). Könyvtári Figyelő. 37 (2). Hozzáférés: 2024. december 18..
  37. ↑ "Bildschirmtext - Computerwissen für alle?". Der Spiegel (német nyelven). 1983. március 13. ISSN 2195-1349. Hozzáférés: 2024. december 18...
  38. ↑ Herpay Balázsné (1985). "Bildschirmtext, a Német Szövetségi Köztársaság teledata-rendszere az egyéni felhasználók szemszögéből". Tudományos és Műszaki Tájékoztatás. 32 (7): 303–309. ISSN 1586-2984. Hozzáférés: 2024. december 16..
  39. ↑ O. L. (1991. november 14.). "Les appels en provenance de l'étranger se multiplient". Les Echos (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. december 15...
  40. ↑ H. Bouwman, M. Christoffersen (2012). "Spain great expectations. A new wave of optimism.". Relaunching Videotex (angol nyelven). Springer Science & Business Media. 114–116. o. {{cite book}}: External link in |chapterurl= (súgó); Unknown parameter |chapterurl= ignored (|chapter-url= suggested) (súgó)
  41. ↑ Olivier Tesquet (2012. július 6.). "3615, fin de connexion ; au Minitel, la France reconnaissante". Télérama (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. december 18...
  42. 1 2 3 Gilbert Guyot. "Héritage du Minitel" (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. december 18...
  43. ↑ Jean-François DEL NERO. "Étude technique du Minitel" (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. december 18...
  44. ↑ France Telecom (février 1995). "Minitel 2 – Mode d'emploi modèle Philips" (PDF). minitel.cquest.org (francia nyelven). Hozzáférés: 28 Jan 2020. {{cite web}}: Check date values in: |date= (súgó).
  45. ↑ "STUM 1B et 2 (Spécifications Techniques d'Utilisation du Minitel) – Musée du Minitel" (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. december 17..
  46. ↑ "Minitel 1 bistandard modèle Alcatel – Notice à usage professionnel" (pdf) (francia nyelven). Hozzáférés: 2024. december 17...

Lásd még

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bibliográfia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Valérie Schafer. Le Minitel (francia nyelven). Paris, 230. o. (2012. július 13.). ISBN 978-2-36367-014-4 
  • Marie Marchand, La Grande Aventure du Minitel, Librairie Larousse, 1987, ISBN 978-2-03-518237-1.
  • Christian Tavernier. Montages autour d'un Minitel (francia nyelven), 148. o. (1994. július 13.). ISBN 2-85535-218-5 
  • Jean-Yves Rincé. Le Minitel, Que sais-je ? (francia nyelven). Paris, 127. o. (1990. július 13.). ISBN 2-13-043233-6 
  • Michel Abadie. Minitel story (francia nyelven), 176. o. (1988. július 13.). ISBN 2-8289-0313-3 
  • Thierry Brayer, Net Mergitur, Énigme autour du Minitel, éd. Ardemo, 2012, ISBN 978-2-952927-45-1.
  • (angolul) Jullien Mailland, Kevin Driscoll, Minitel, Welcome to the Internet, MIT Press, 2017, ISBN 978-0-262036-22-1.
  • Denis Perier, Le dossier noir du Minitel rose, éd. Albin Michel, 1988, ISBN 978-2226034793.
  • Michel Abadie. Minitel story (francia nyelven), 176. o. (1988. július 13.). ISBN 2-8289-0313-3 

Filmográfia

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások (francia nyelven)

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Minitel&oldid=29172279”